Fiatalon kőművessegédként is dolgozott a tandíját elmulató Tersánszky Józsi Jenő (2024)

„Vegyes a vérségem, mint a koldustarisznya, vagy mint ahogy ez a régi Osztrák–Magyar Monarchia igazi fiához illik” – írta önéletírásában. 1888. szeptember 12-én született Nagybányán, apja lengyelnek vallotta magát, anyja angol felmenőkkel dicsekedhetett.

A család jómódban élt, a kisfiút korán kultúrához szoktatták, bár ő szívesebben töltötte idejét a Zazar patak mellett a tolvajok, csavargók, dologkerülők között, saját állítása szerint a kártyajátékokat és a szivarozást is hamarabb elsajátította, mint a betűvetést. Sokoldalú tehetség volt: festett, zenélt, szertornázott, ám leginkább az élet sokszínűsége érdekelte.

A gimnáziumot szülővárosában végezte, majd szülei kívánságára 1907-ben beiratkozott az eperjesi jogakadémiára. Innen Pestre vitt az útja joghallgatónak, ám a tandíjat elmulatta, és kőművessegédnek állt. A kétkezi munka mellett írogatott, első novelláját 1910-ben a Nyugat közölteFironacímmel, a következő évben első novelláskötete is megjelent.

Az első világháború idején az olasz fronton harcolt, 1918-ban fogságba esett, és csak 1919 augusztusában tért haza. A fronton írta meg aViszontlátásra, drágacímű háborúellenes regényét, amely 1916-ban jelent meg, és Ady Endre is méltatta, a könyvből 1978-ban tévéfilm is készült.

A húszas évek elején Tersánszky sokat nélkülözött, elkeseredésében 1921 júniusában öngyilkossági szándékkal a Dunába ugrott. Az esetről megjelent cikkekre figyelt fel egy Molnár Sári nevezetű jómódú polgárlány, aki levelet írt az írónak. A levelezésből szerelem, majd házasság lett, amiért Sárit kitagadták, de csaknem negyven évet éltek együtt.

1921-ben jelent meg a Tersánszky fő művének tartottKakuk Marcielső kötete. A szimbolikus irodalmi figurává nőtt, a társadalmon és törvényein kívül élő hős ízes-kellemes történetein két évtizeden át dolgozott. Kakuk Marci kalandjai 1942-ben jelentek meg két összefüggő kötetben, a műből 1973-ban játékfilm is készült.

1922-től aNyugatfőmunkatársa volt, cikkeket, kritikákat írt aPesti Naplóba. 1923-ban mutatták beSzidikecímű darabját, amelyet későbbCigányokcímmel dolgozott át, a művet 2010-ben a Katona József Színház tűzte műsorára. 1927-benA céda és a szűzcímű kisregényéért másfél hónapig börtönben ült szemérem elleni vétség miatt.

A harmincas évek elején kis regös társulatot szervezett, megalakította a Képeskönyv Kabarét, amelynek szövegeket írt, zenét szerzett, tánco*kat tanított, hátteret festett, és narrátorként, zenészként is fellépett. Hogy pénzt keressen, ponyvákat is írt álnéven. A második világháború alatt üldözötteket bújtatott, köztük saját feleségét is.

1945 után „leporolta” kabaréját, bárokban lépett fel, a Magyar Rádió Gyermekújság rovatának dolgozott. 1948-tól állami évjáradékot kapott, 1949-ben Kossuth-díjjal is kitüntették, de az 1950-es évek elejétől a dogmatikus irodalompolitika háttérbe szorította a szabad és független szellemű írót. Munkakedve töretlen maradt, báb- és mesejátékokat írt, többek között Misi mókus kalandjait is neki köszönhetjük.

Hungária (korábban és ma New York) kávéház. Tersánszky Józsi Jenő író, 1954 (Kép forrása: Fortepan/Kotnyek Antal)

1955-benA vándorcímű elbeszéléskötetével tért vissza az irodalmi életbe, 1956-tól megindult életműsorozatának kiadása. Nemzedéktársairól szóló szatirikus emlékezéseit aNagy árnyakról bizalmasancímű kötetében gyűjtötte össze, 1968-banÉletem regényeicímmel önéletrajzi írása jelent meg. Hosszas betegeskedés után 1969. június 12-én halt meg Budapesten.

Tersánszky írói csoportokhoz soha nem tartozott, filozófiájának lényege a letörhetetlen életakarat, az élet derűje, mely a tragikumokat is humorral oldja meg. Prózája az élőbeszéd frissességével hat, műveinek hősei többségükben csavargók, züllött bohémek, lumpenproletárok.

Az egészséges emberi ösztönöket, az erotikát álszemérem nélkül ábrázolta (A havasi selyemfiú,A margarétás dal). A megalázottak iránti rokonszenve számos művében hangot kap (Legenda a nyúlpaprikásról), allegorikus állattörténetei (Egy vezérbika emlékiratai) társadalombírálatok is.

Legendásan bohém életművész, a női nem és a jófajta csemői bor nagy barátja volt, feltalálta a kétágú avar furulyát és tökéletesítette a bicikliféket, maga faragta csónakjával még idősen is a Dunát „járta”. Emlékművét 2009-ben avatták fel Budapest XII. kerületében, nevét utca is viseli a fővárosban.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éveselőfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12450 ft 9990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20000 ft 14990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek